Alapvető problémába ütköztünk, amikor el akartuk olvasni a két hagyományosan nagy támogatottsággal rendelkező politikai erő programját. Nem találtuk sem a Fideszét, sem a Kormányváltókét! Nem találtunk olyan kinyilatkoztatást, ahol egy nagyobb terjedelmű egységes programban leírnák a pontos elképzeléseiket, így csak a politikai kommunikáció azon elemeire tudunk támaszkodni, melyek szóban hangoztak el.

A Fidesz esetében ezt egy szóval és kicsit bővebben, tíz ponttal tudjuk, tudták összegezni. A jelszó: Folytatjuk! A pontok nagy része gazdasági és stratégiai célokat fogalmaz meg: olcsóbb energiát, a teljes foglalkoztatottság elérését, az ipar fejlesztését, demográfiai szempontok figyelembevételével megalkotott gazdaságpolitikát, stb. A felsőoktatásról nem esik szó, így csak a folytatás jelszóra alapozhatunk. Személyi kérdésekben lehetnek újdonságok, több forrás is feltételezi, hogy a Fidesz esetleges győzelme után a köznevelésért felelős államtitkári posztot valószínűleg már nem Hoffman Rózsa, hanem Hoppál Péter a Fidesz szóvivője fogja betölteni. Ez nem lenne túl nagy meglepetés, ha a hallgatók tiltakozására vagy 2013 februárjában bekövetkező „lefokozására” gondolunk (azóta már csak köznevelésért felelős, a felsőoktatás irányítását Klinghammer István vezeti).

A Kormányváltók esetében az alapvető probléma az egységes, közös program hiánya. Az MSZP a Fideszhez hasonlóan 8 pontban definiálta elképzeléseit, az Együtt-PM kidolgozott egy részletes saját programot, a Demokratikus Koalíció és a Magyar Liberálisok Pártja nem. Ha csak a felsőoktatás átalakítását nézzük, már ebben a kérdésben is ellentétes elképzelésekkel találkozhatunk.
Az Együtt-PM ingyenessé tenné az alapképzést a minimum ponthatárt elérőknek, a mesterképzésre pedig befektetésként tekintenek, ezért fizetős lenne. Emellett a hallgatói szerződéseket eltörölnék. A DK az első két félévet ingyenessé tenné, de utána a legjobb tanulmányi átlaggal rendelkező hallgatókon és a hátrányos helyzetű hallgatókon kívül mindenkinek fizetnie kellene. Ez a tandíjrendszer megegyezik azzal az elképzeléssel, amit Gyurcsány Ferenc 2008-ban szeretett volna bevezetni. Az MSZP 8 pontjában nem esik szó a felsőoktatásról, de amit tudhatunk, sejthetünk a különböző megnyilatkozásokból, hogy hasonló rendszert állítanának vissza, mint kormányzásuk alatt a 2011-es keretszámokkal. A liberálisokat program és jelentős, mérhető támogatottság hiányában nem tartjuk fontosnak kiemelni!

Az LMP felsőoktatási programjában kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a felsőoktatási intézmények szélesre tárják kapuikat, hogy ezáltal minél több tehetséges fiatal kapjon lehetőséget a diploma megszerzésére. Szerintük 10-ből 4 fiatalnak diplomát kellene szereznie, amely hozzájárulna a magyar gazdaság erősödéséhez, hiszen véleményük szerint az általuk beindított kis és középvállalkozások fogják a rendszerváltáskor elvesztett kb. másfél millió munkahelyet visszapótolni. Szintén ezen megfontolásból az oktatást is tandíjmentessé tennék – ezáltal lehetőséget adva a nehezebb sorból származó tanulni vágyó diákoknak. Szerintük a felsőoktatás minőségi reformjához a források drasztikus megemelése szükséges, így már középtávon duplájára emelnék a forrásokat. Ugyanakkor az oktatók bérét is emelnék, az elvándorlást megállítanák és a röghöz kötést megszüntetnék. Ezen kívül az LMP számára kiemelkedő fontosságú célkitűzés a vidéki felsőoktatási intézmények megmentése és fejlesztése, melynek keretein belül olyan felsőoktatási intézményeket alakítanának ki, amelyek a gazdaság igényeire építik szerkezetüket. Vagyis a helyi gazdaság élénkítése és a felsőoktatás fejlesztése összefonódik, ez pedig perspektívát adhat a fiataloknak, hogy ne akarják elhagyni hazánkat.

A Jobbik mindenféleképpen növelné az állami finanszírozású helyek számát az egyetemeken, hogy ne adósodjanak el a tanulni vágyó fiatalok és szorgalmuk által érvényesülhessenek. Ezen kívül biztosítanák a két finanszírozási forma közötti igazságos átjárási lehetőséget. A bolognai rendszert is felülvizsgálnák és megszüntetnék a minőség ellen ható elemeit és visszaállítanák a különböző természetű főiskolai és egyetemi képzést. Továbbá két esztendőre előre jeleznék, hogy képzésekre mekkora létszámnak hirdetnek felvételt, hogy ezáltal mind a munkaerő-piaci szükségetekkel, mind az oktatásban részt vevők igényeivel és lehetőségeivel összhangban legyen. Világosan elkülönítenék az oktatásra és kutatásra fordítható összegeket, és bátorítanák az intézményeket, hogy saját, profiljukba vágó bevételeket is szerezzenek. Az állami finanszírozás rendszerét átalakítanák, hogy az intézmények fenntartási költségét ne a nagy hallgatói létszámmal kelljen biztosítani. Ezen felül pedig jelentősen növelni kívánják a hallgatói juttatások összegét, és szabályozott keretek között, rászorultsági alapon visszaállítanák a jegyzettámogatást. A hiányszakmákba magasabb ösztöndíjjal csábítanák a jelentkezőket. Szorgalmaznák, hogy a települési önkormányzatok ösztöndíjakkal támogassák a tanári, gyógyszerészeti, orvosi, illetve könyvtári tanulmányokat folytató hallgatókat, akik cserébe az adott településen kezdenék meg munkájukat. Emellett az egyre jelentősebb lemorzsolódás megfékezésére csak azoknak a hallgatóknak finanszíroznák a tanulmányait, akik a meghatározott képzési időt legfeljebb két félévvel lépik túl, ellenkező esetben költségeiket meg kellene téríteniük. A hallgatói szerződés intézményét fenntartanák, egyetértve azzal az elvvel, hogy aki államilag finanszírozott képzésben vett részt, később az így megszerzett tudását hazánkban is kamatoztassa. Az oktatók számára pedig felsőoktatási életpályát alakítanának ki, amelyben az oktatók szükséges, de indokolatlanul forszírozott tudományos előmenetele mellett az oktatói tevékenység minőségét nagyobb súllyal vennék figyelembe, és motiváló jövedelemkategóriákat rendelnének az előmenetelhez.

Honti Tamás
Kucsik László

A kép forrása: http://blogs.wsj.com