Bizonyára sokan ismerik Dr. Elbert Gábort, Magyarország egyik legelismertebb sportvezetőjét, aki többek között dolgozott sportért felelős szakállamtitkárként, a Nemzeti Sportszövetség és az MLSZ főtitkárként, a Pécsi MFC cégvezetőjeként, emellett adjunktus a Pécsi Tudományegyetemen és gyakran láthatjuk sportműsorokban a különböző csatornákon. Egy fiatal és nagy tudású szakember, aki egész életében a magyar sportéletben tevékenykedett, így átlátja problémáit, lehetőségeit. Beszélgetésünk középpontjában a magyar labdarúgás helyzete, a stadionépítések, a sportgazdaság és az egyetemi sportélet állt.

Tudom, hogy ez egy a valóságot roppant módon leegyszerűsítő kérdés: de melyek a magyar futball fő problémái? Miért tart itt a magyar foci?

Azt gondolom régóta, hogy a futball nem más, mint a társadalom tükörképe! S ha ez igaz, akkor talán könnyebb választ kapni, hogy miért ilyen a magyar futball. Az, ami labdarúgásunkban zajlik, jól mutatja, hogy milyen állapotban van az ország. A futballban vezetői válság van (tulajdonosi, ügyvezetői és szövetségi szinten egyaránt) és ezek nem új keletű problémák. A tulajdonosok nélkül lehet, hogy nem is volna már profi labdarúgás Magyarországon, ugyanakkor kevés a valós tulajdonos és talán még kevesebb az, aki valóban tulajdonosként is viselkedik. Sportot csinálni szakma! Ezt azonban hazánkban nem fogadják el, így vannak a sportvezetők helyén politikusok, gazdag vállalkozók, volt sportolók, akikből válhat természetesen jó sportvezető idővel, de önmagában azért, mert politikus, gazdag, vagy jó sportoló valaki, még nem lesz olyan, aki sportot is tud csinálni, az egy másik szakma. Amit a pályán látunk, amit a lelátókon tapasztalunk, azok nem a futball problémái, azok mind mind társadalmi problémák, amelyekkel a labdarúgás iránti figyelem, szeretet okán leginkább ott találkozunk. Ami hiányzik biztosan az alapoknál: alázat, munka, együttműködés…

Érdemes-e Magyarországon labdarúgó-stadiont építeni? Ha igen, mire kell törekedni? Mitől tudnak majd hatékonyan, esetleg profitábilisabban működni?

Mindenféleképpen IGEN, érdemes! Azon lehet vitatkozni, hogy 20ezrest kell-e, érdemes-e, vagy elég volna mindenhol 5, 6, 8ezres stadion, arról azonban – véleményem szerint – nem érdemes vitát nyitni, hogy új, 21. századi stadionokra szükség van-e. Ha valaki megnézi azokat a bajnokságokat, amelyek a magyarországi tv-kben, vagy akár személyesen elérhetőek és az országok nem nagyobbak, nem is mindig gazdagabbak nálunk (Ausztria, Belgium, Hollandia, Horvátország, Skócia, Szerbia, stb.) azt tapasztalja, hogy telt ház előtt zajlanak a mérkőzések, miközben azokat semmivel sem jobb nézni, mint a magyar bajnokikat. Ezekben az országokban az emberek szeretnek a stadionban enni, mert jó ott lenni! Miért? Nem bonyolult: pontosan úgy érzik magukat, mint egy plázában, s a plázák mindig televannak, mert tiszták, modernek, van mit nézni és divatos. Egy-egy hazai mérkőzés egy szép stadionban igazi ünneppé varázsolható, ahol a magára valamit adó helyiek ott vannak. Sokszor órákkal a kezdés előtt. Ott vacsoráznak, ott tárgyalnak, kötnek üzletet. Természetesen önmagában a jó stadion nem elég, sok és profi munka kell annak rendszeres megtöltéséhez. S telt ház előtt, ha más fejlődés nem is lesz a játékban, de garantáltan mindkét csapat 90 percig futni, küzdeni fog. S, ha igaz, hogy a futball a társadalom tükörképe, akkor reménykedhetünk abban, hogy a labdarúgásban a modern stadionok segítségével a jövőben véghez vihető változások majd visszahatnak a társadalomra is.
Tisztán sportszakmai szempontból én azt tartom a legfontosabbnak, hogy az ún. kiszolgáló részek (öltözők, média, egészségügy, stb.) feleljenek meg az UEFAlegmagasabb elvárásainak, mert ezeket később nehéz, vagy lehetetlen bővíteni, míg további székek azért elhelyezhetőek!

Milyen okokra vezethető vissza a nézőszám drasztikus csökkenése az elmúlt évtizedekben?

Biztosan hat a nézőszámra, hogy a 70-es években az volt a foci, amit az emberek a stadionokban személyesen láthattak, néha a magyar televízióban. Ma viszont egy-egy hétvégén, akár több, mint 10 top ligás meccset is láthatunk. Emellett a sportnak komoly ellenfelei lettek (internet, plázák, akár más sportágak is, stb.).
A jelenlegi magyar stadionokba rossz kimenni, hiszen nem lehet találni egy rendes wc-t, a büfék drágák és rosszak, az ember megázik és tagadhatatlan, hogy ilyen körülmények között még a jó foci is kevéssé vonzó. Bár látható, ha egy kis eredmény, vagy annak a látszata van, akkor az emberek megindulnak a stadionba (lásd: Magyarország – Málta 42.000néző a Népstadionban, vagy a Debrecen BL-meccsei ugyanott).
S az is tény, ha a szurkoló azt érzi, hogy ellenség, akkor bizony szépen lassan elmarad a stadionból.

Kiemelten kell-e foglalkozunk a labdarúgással?

IGEN, mindenképpen, hiszen egymagában több embert mozgat meg (játékosként és nézőként egyaránt), mint az összes többi sportág együtt. Lehet a labdarúgást nem szeretni, de kiemelt szerepét elvitatni butaság volna.

Mi az oka annak, hogy az egyetemi sportélet Magyarországon haldoklik, legalábbis sok hallgatónak, sok ismerősömnek döntenie kellett, hogy tanuljon vagy sportoljon?

Az egyetemi sport – szerintem – mindig is egy öszvér volt! Mit értünk alatta? Azt, hogy aki egyetemre jár, sportoljon rendszeresen? Ha igen, akkor legyen újra kötelező a testnevelés az egyetemeken! Hiszen a jövő értelmiségét, a jövő szülőit leszoktatni a mindennapos testmozgásról öngól, mert ha nekik nem természetes, hogy mozogjanak, akkor a gyerekeik sem fognak, hiszen ezt a mintát látják otthon. Vagy az az egyetemi sport, amikor egyetemen belül versengenek egymással a hallgatók különböző sportágakban? Ez sem rossz, hiszen feltételez rendszeres mozgást az adott sportágban. Félek, hogy leginkább azt értik egyetemi sporton, hogy az egyetemek versengenek egymással, itt azonban legtöbbször azok a sportolók küzdenek meg egymással, akik a sport mellett egyetemre járnak, vagy még rosszabb esetben nem járnak, csak beiratkoztak oda. Ez kísértetiesen hasonlít a diákolimpiához, ahol szintén a sportoló gyerekek lépnek színre, csak akkor nem az egyesületük, hanem az iskolájuk mezében. Aki járt Universiadén, tudja, miről beszélek. Akad ott csak „mezei” egyetemistákból álló– mondjuk – vízilabda csapat és akad például a magyar, amelyben sok-sok sztár játszik.

Végül azt szeretném megkérdezni, hogy a sport világnak szüksége van-e közgazdászokra? Ezt azért kérdezem, mert szerintem a profi sportéletben felértékelődik a szerepük. Ahogy látom innen Szegedről, a sikeres csapatok profit orientáltak és állami támogatás nélkül is fenn tudják tartani működésüket. Ez Magyarországon megvalósítható?

Azt gondolom, hogy ahogy a sport, úgy a közgazdaság is egy szakma, így azt jobb, ha olyanok űzik, akik tanulták, értik. Ezért mindenképpen kellenek a sportban is. Magyarországon a nehézséget – véleményem szerint – továbbra is az jelenti, hogy a sportban elsősorban vezetői válság van, ahogy ezt már igyekeztem kifejteni. A politikus, a gazdag ember, a volt sportoló, azt hiszi, hogy abból következően, hogy ő politikus, vagy gazdag, vagy sportoló volt, automatikusan jó sportvezető is. Még egyszer szeretném kiemelni: lehet, hogy az, de sportot csinálni szakma, így azt is meg kell tanulni, ahhoz is hatalmas alázat és sok-sok munka kell.

Honti Tamás

A kép forrása: rangado.hu