Botos Katalin 1941-ben született Nagyváradon, 1960-1964-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakirányán tanult és kitüntetéses oklevelet szerzett. 1970-ben egyetemi doktor, 1973-ban a közgazdaságtudományok kandidátusa (MTA CSc), majd 1987-ben a közgazdaságtudományok doktora (MTA DSc) lett. Jelenleg professzor emerita. Több munkahelyen is vezető beosztásban használhatta fel tudását: a Pénzügyminisztériumban kutató osztályvezetőként, majd politikai államtitkárként, parlamenti képviselőként, az Agrárkutató Intézet főmunkatársaként, az Állami Bankfelügyelet elnökeként, valamint a Szegedi Tudományegyetem, a Miskolci Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaként. Főbb kutatási területei a gazdaságtörténet, pénzügypolitika, nemzetközi pénzügyek és az európai monetáris integráció. Professzor Asszony több díjjal és kitüntetéssel is büszkélkedhet, a teljesség igénye nélkül néhányat megemlítve, 2001-ben megkapta az MKT Széchenyi érmét, 2006-ban a Prudencia-díjat, 2011-ben Szeged Város emlékplakettet és a Magyar Köztársaság Középkeresztjét.

Prof. Dr. Botos Katalin

Puha költségvetési korlát

Az előadás elején elhangzott, hogy a hiány alapvető jellemzője volt a szocialista rendszernek. 1968-ban már változik a mechanizmus, az árak rugalmasabbak, a direkt utasítás megszűnik, a vállalti érdekeltség kerül előtérbe. Azonban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a tulajdon és a deviza továbbra is tabu téma. Devizamonopólium volta az országban. A szocialista deviza csupán egy elszámoló valuta volt, nem igazi pénz, hogy azt a neve is – transzferábilis rubel – mutatja. Botos Katalin 1981-ben kezdett el tőkés devizával foglalkozni. Megállapították, hogy a deviza-kitermelési mutatók a rubelt kevesebbre értékelték, mint a dollárt. Antal László megfogalmazása szerint egy indirekten direkt irányítás jön létre.

Az 1960-as évek elején modernizációs igény lépett fel. A tőkés piacon kemény pénzügyi korlát volt, a vevő a pénzéért minőséget vár. Ilyen termékekből azonban hiány volt. Devizában voluntaristaviselkedést mutatott a rendszer, ami a továbbiakban is fennmaradt. A legversenyképesebb szektorra, vagyis az agrárszektorra is kihatottak a modernizációs igények.

Hazánkban az olajár-robbanás után 1994-től indul a csúszó árbázis. A magyar gazdaságpolitika nem engedi rá a változásokat a belső piacra, a vállaltok nem érzékelik a drágulást, nem reagálnak eléggé. Egy eltorzított szocialista árfolyamrendszer jön létre, nem volt rákényszerítve a kiigazításra a magyar társadalom. A promptinkasszós rendszerben a vállalat a pénzénél van. A szovjet partner vevő a feldolgozó ipari termékre, ha az dollár-tartalmú - de rubellel fizet! Tehát rubelt dollárra konvertálunk. A vállalati érdekeltség nem elég kemény pénzügyi korlát a dollár-beépítésre, mert forintban neki jövedelmező.

1977-ben már világossá válik Antal László megfogalmazása. Kevés az exportképes árualap. A forint-felértékelés még tovább csökkenti a tőkés exportban való érdekeltséget. Külön támogatást lehet kapni a költségvetéstől. Ezzel elválik a tényleges export-import árfolyam és a költségvetés hiányát a külföldi kölcsön fedezi. Mindennek következtében más külgazdasági hatásokkal együtt (lebegő árfolyamok, Reagan kamat-emelés) hazánk eladósodik. 1981-ben az ország a teljes ellehetetlenülés határára kerül.

1987-ben jelenik meg „Világméretű pénzügyi egyensúlyhiány” címmel Botos Katalin könyve. Minden ország-csoport költségvetése eladósodik, a fejletteké is, vagyis a puha költségvetési korlát korunk általános jellemzőjévé vált, a polgári demokráciákban is. Eichengreen szerint a nemzeti túlköltekezés finanszírozása külföldi devizával „eredendő bűn”. Kornai felismeri, hogy a puha pénzügyi korlát nem csupán a szocialista gazdálkodás jellemzője.

Az előadás során szó volt még az államadósság/GDP arányáról, a lakosság életszínvonaláról, a betelepülő külföldi tőkéről, és a globalizmus törvényéről is.

A rendezvénysorozat többi előadása is elérhető honlapunkon.