Botos József paraszti gyökerekkel, tanári pályára készült. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején diákbizottsági elnökként kapcsolódott be a forradalmi eseményekbe, ennek következtében a tanári pályára történő továbbtanulástól eltiltatott, így nyelvi és matematikai képességei birtokában a közgazdasági pályát választotta. Felvételt nyert a külkereskedelmi szakra, melyet jó rendű diplomával, tisztességgel el is végzett.

A Technoimpex külkereskedelmi vállalatnál előbb üzletkötőként, majd a Közgazdasági Osztályon elemzőként dolgozott, eredményes munkájáért egy éven belül kétszer kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést. A damaszkuszi szerszámgép-kiállításon eladta a teljes magyar kiállított gépkészletet, amire korábban nem volt példa. Mindeközben megszerezte üzemmérnöki diplomáját a Bánki Donát Főiskolán, illetve az egyetemi doktori címet is. 9 év után bekerült a Külkereskedelmi Minisztérium Deviza- Pénzügyi és Árfőosztályára, ahol osztályvezető-helyettesként érte el a legmagasabb beosztást. Közgazdasági és mérnöki ismereteit egyaránt hasznosította későbbi munkahelyein, így Gazdaságkutató, a Kopint és az Ipargazdasági Kutatóintézet keretében is, kiváló szakértelemmel bírván az ipargazdaság technikai paraméterei, árkalkulációja, külkereskedelmi versenyképessége témakörében. Ennek eredményeként 1982-ben színvonalas könyve jelent meg Világpiaci versenyképesség és árforradalom címmel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál.

1987-90 között a Px Kft kutatási igazgatója lett és beleásta magát a társadalombiztosítás elméletébe. 1989-ben csatlakozott a Magyar Demokrata Fórum mozgalomhoz, hangsúlyozottan a mozgalom tagjaként vett részt a politikai életben. 1990-ben Antall József kinevezte a társadalombiztosítás főigazgatójává. Ezt a posztot a két pénztár kettéválásáig töltötte be, majd banktisztviselőként, s rövidesen egyetemi oktatóként tevékenykedett. A PPKE Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet tanáraként s a Szegedi Tudományegyetem óraadó tanáraként tanított. Pályáját a PhD fokozat megszerzését követően intézetvezető egyetemi docensként fejezte be a PPKE-n.

Szellemi munkája mellett agrártevékenységet folytat szerény kis alföldi birtokán. Ez módot ad arra, hogy élet-közelből ismerje a magyar társadalomgazdasági rendszer tényeit és állapotát. Nyugdíjba vonulása óta is kutat és publikál, különös tekintettel a társadalombiztosítás és az államháztartás kapcsolatára. Statisztikai elemzései számos lapban, kutatási fórumon megjelentek.

Botos József munkásságának kulcsfontosságú eredményeiként, a teljesség igénye nélkül az alábbiakat emelhetjük ki:

1. Kiemelkedő eredményeket ért el a feldolgozóipari árszintvizsgálatok terén. Termékszintű elemzésekkel mutatta be a magyar gépipar kiemelkedő ár-versenyképességét a többi KGST országhoz viszonyítva, melynek okai nagy valószínűséggel a magyar gazdasági mechanizmus érdekeltségi mozgatórugóiban keresendőek.
2. Árelemzései elvezették a nemzetközi versenyképesség vizsgálatához. Elemezte a hetvenes évek elején bekövetkezett olajár-robbanás hatását a világgazdaságra, s különösképpen a magyar gazdaságra. Megállapította, hogy a magyar gazdaság igen jelentős – több évnyi GDP-vel felérő – cserearány-veszteséget szenvedett el. Míg más országok, amelyek hasonlóan kedvezőtlenül voltak érintve az olajár-emelkedés következtében, ezt termékszerkezet-váltással le tudták küzdeni s visszanyerték nemzetközi versenyképességüket, mindeközben a magyar gazdaság folyamatos cserearány- vesztességgel „folyatja el” megtermelt jövedelmét a külkereskedelemben. A nemzetközi versenyképesség fogalmi definícióját már 1982-ben megadta, amit az ILO ill. az OECD csak majd egy évtizeddel később fogalmaz meg, csaknem szó szerint megegyező módon. (Lengyel Imre mutat rá.)
3. Elemezve az egyes országok, országcsoportok cserearány-alakulását és a külkereskedelemből való részesedésének változását, levonta azt a következtetést, hogy a világgazdaságban három centrum harca folyik. (A 90-es években, mintegy évtizedes késéssel használja ezt a terminológiát Gazdag László és szerzőtársai egy publikációban, Botos József kutatásaitól függetlenül). Amíg a hetvenes években katonailag a Szovjetunió és az USA voltak a versenytársak, gazdaságilag az EU és az USA vetélkedett egymással, s csak a KGST összeomlásával, a 90-es években emelkedett fel a Távol-Kelet komoly riválissá. Magyarország mindenképpen a lemaradó régióhoz tartozott. Ezen átrendeződést Botos könyve évtizedekkel előre megjósolta.
4. A társadalombiztosítási rendszer elemzése és gyakorlati irányítása során elmélyült társadalomgazdasági ismeretekre tett szert. Megírta a magyar társadalombiztosítás történetét, s bár az önbiztosítás terjedését szükségesnek tartotta, nem volt híve az egységes társadalombiztosítás „feldarabolásának”, látszatönállóságának. Határozottan fellépett a kétpilléres tőkefedezeti rendszer bevezetése ellen. (Később minden tételét igazolja az élet: a TB önkormányzatok látszatönállóságát megszüntetik az 1998-2002 közötti kormányzati ciklusban, a kötelező tőkefedezeti pillér működését pedig a 2010-2014 közötti ciklusban.) A demográfiai helyzet tendenciáit látva feleségével kidolgozták az un. gyermekpontokon alapuló nyugdíjrendszer fő vonalait. Ennek gondolatai számos fórumon megjelentek, illetve kormányzati reformelképzelések között is terítékre kerültek, megfontolás tárgyává téve egy olyan reformot, amely a felnevelt és taníttatott gyermekek számát is figyelembe venné a nyugdíjjogosultságban, hiszen a szülők erre is épp úgy áldoztak, mint nyugdíjcélú megtakarításaikra. (Ugyanezen következtetésre jutott jó néhány éves késedelemmel német kutatók egy része is.)
5. Számos közgazdasági-statisztikai elemzésében rámutatott Botos József a magyar reálgazdaság súlyos torzulásaira. Gazdaságpolitikai jelentőségű kutatásaiban Heller Farkas könyvéből indul ki, aki szerint minden ágazati gazdaságpolitika a társadalompolitika szolgálatában áll. Ennek keretében is szorosan együttdolgozott feleségével, aki a reálgazdaság és a pénzügyi gazdaság kapcsolatára koncentrált munkáiban. Elemzéseik egyik eredménye az agrárium stratégiai jelentősége rendszerváltás utáni zuhanásának bemutatása. Míg a szocialista idők végén az agrárium külkereskedelmi egyenlege 127 %-ban fedezte energiaimportunkat, 2010 után csak 67%-nak fedezésére volt elegendő. Noha az agrárium mindvégig pozitív szaldóval zárt, s ezzel nagyban hozzájárult a magyar fizetési mérleg javításához, ez az arány a rendszerváltás után – majd egy újabb drasztikus lépéssel az EU csatlakozást követően – erőteljesen mérséklődött. De még mindig az agrárium tekinthető a fizetési mérleg egyik legfontosabb oszlopának. Ugyanakkor Tanár Úr regionális elemzéseivel rámutatott arra, hogy a FDI napjainkig elsősorban az infrastrukturális és szolgáltató ágazatokba irányult, s a piacszerzés volt elsődleges befektetési célja. Ezért koncentrálódott a fővárosban illetve a Közép- Magyarország régióban. Igen fontos elemzéseket végzett annak kimutatására, hogy hogyan oszlik meg a magyar GDP bér és profit között, milyen alacsony a magyar bérek szintje a nyugati gazdaságokéhoz képest, mi az oka a vidéki Magyarország elmaradottságának, a belső piac lassú fejlődésének, mérleget vonva a rendszerváltás eredményeiből. Így pl. miközben az adósságszolgálat 25-szörösére nőtt, a bérek csak 14-szeresükre, illetve pl. a nettó munkabérek a GDP-ből a rendszerváltáskor még majdnem 50%-ot tettek ki, ma csak 19%-ot.
6. Rámutatott a foglalkoztatáspolitika anomáliáira is, miszerint egyre kevesebb embert igényel a munkaerőpiac, mivel a munkaerőt kiszorítja a technikai fejlődés, lassan még a szolgáltatásoknál, a kereskedelemben is. Megvilágította, hogy rendkívül alacsony a részmunkaidős foglalkoztatás hazánkban, s ez az oka a foglalkoztatottsági adatok elmaradásának a nyugat-európai értékektől. Ennek oka azonban elsősorban az, hogy szűkösek a munkalehetőségek és alacsonyak a bérek. Minthogy egy teljes munkaidejű foglalkozatásból is alig lehet megélni, azért nem keresik a részfoglalkoztatást a munkavállalók. Rámutatott arra is, hogy többek között ezért lenne fontos a család, mint társadalomgazdasági alapegység visszaállítása. Igaz, hogy ma még erős Nyugat-Európában az individualizáció s ez Magyarországra is hat, de értelmes tartalmas élethez, minőségi utódgeneráció neveléséhez csak a családalapú társadalomszerkezet segíthet hozzá

Botos József munkássága az alkalmazott közgazdaságtan szép példája. Egyik legérdekesebb és legértékesebb megnyilvánulása ennek másfél évtizeden keresztül tartott speciálkollégiuma: Gazdasági gondolatok a Bibliában címmel. Ugyanakkor számos tétele elsőként fogalmazódott meg a magyar közgazdasági szakirodalomban, s így tudományos értéke is számottevő. Mégis a legfőbb érdeme a társadalom gazdasági ismereteinek mélyítése és szélesítése írásaival, előadásaival. Diákok ezrei köszönhetik neki, hogy reálisabban látják a társadalmi-gazdasági viszonyokat és jobban el tudnak igazodni a mai információáradatban.

(Dr. Kovács György)