A tanulmány az Európai Unió által az ezredfordulón rendezett lisszaboni csúcson kitűzött célok és meghirdetett stratégiák köréből két fő kérdéskört emel ki: az információs társadalom és a kutatás-fejlesztés kérdéseit. Ezekkel összefüggésben a következő problémákat veti fel és igyekszik megvilágítani: A stratégia meghirdetése óta eltelt évek eredményei alapján reálisnak tűnik-e a lisszaboni célrendszer 2010-ig történő teljesítése? Fel tudnak-e a tagállamok nőni ambiciózus vezetőik elképzeléseihez? Mely tagállamok, és mely területeken képesek felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal, s az újonnan csatalakozók lépést tudnak-e tartani a tizenötökkel?

 

Az EU innovációs indikátorai, éves értékelései, csakúgy, mint a független szakértők és szervezetek értékelései és mutatói arra engednek következtetni, hogy az EU belátható időn belül nem fogja versenyképességben felülmúlni az USA-t, de még utolérni sem. Éppen a tudásdimenziók mentén a legjelentősebb a szakadék, amely ráadásul az előző időszakhoz képest még nőtt is. Az EU legversenyképesebb országai (Finnország, Svédország és Dánia) azonban számos területen felveszik a versenyt az USA-val, míg az új tagállamok helyzetét a kettős lemaradás jellemzi: a tizenötök le vannak maradva az USA mögött, az újak pedig a tizenötöktől, miközben a csoportokon belül és az EU egészében is átrendeződés történt a rangsorokban.