Az Ecodemia rendezvénysorozat következő előadása:

Gazdaságpolitika a rendszerváltás előtt- és után

Sokan érzik napjainkban úgy, hogy „régen jobb volt”. A Kádár korszak megszépül az idősödő Magyarország emlékezetében. Pedig annak a viszonylagos jólétnek - amelynek legfontosabb eleme a létbiztonság volt -, nagy árát fizettük és fizetjük még ma is. Szinte közhely számba megy ma már, hogy külföldi hitelek felvételével értük el azt a bizonyos szerény életszínvonalat. Hogy a viszonylag nem jelentős összegű adósság úgy felhízott abban a nemzetközi körülményeknek is komoly szerepe volt. A reageni kamatpolitika hatott ki a nemzetközi tőkepiacra, s eredményezte hiteleink multiplikálódását. Természetesen, a hitelek felhasználása is problémás volt, nem termelték ki a visszafizetés feltételét. A rendszerváltozás után a vagyon-értékesítésből részben kifizettük, de mivel a nagy rendszerekhez nem nyúltunk hozzá, az államadósság újratermelődött. Így gazdaságpolitikánk vezérmotívuma már több mint három évtizede a nemzetközi fizetőképesség megőrzése.

Ennyit nagyjából tud egy művelt közgazdász. Számos „miért” azonban még a képzetteknek sem világos.

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy helyzetünk most számos tekintetben rosszabb, mint a rendszerváltás előtt volt.

Hadd legyenek ezek a gondolatok, a „miértek”-re adandó válaszok, azaz az előadás mondanivalói. Annyit elöljáróban elmondhatunk, hogy a koherens, konzisztens gazdaságpolitika a legfőbb oka éllovasból sereghajtóvá válásunknak. Sajnos, egészen napjainkig.