A 70-80-as évek fordulóján alapvető változások történtek a fejlett országok regionális politikájában. A korábbi felülről lefelé szerveződő regionális gazdaságfejlesztést felváltotta az endogén forrásokra építő, alulról felfelé építkező gyakorlat, ami a területi és települési önkormányzatoknak egyre bővülő lehetőségeket kínált a helyi gazdaság élénkítésére. Az alulról felfelé szerveződő gazdaságfejlesztési programokban a 90-es évek elején jelent meg a klaszter fogalma, és mára a gazdaság-és vállalkozásfejlesztési elképzelések talán egyik leggyakoribb kifejezésévé vált.

 

Dolgozatunkban először a regionális klaszterek fogalmát és főbb jellemzőit tekintjük át,ezt követően pedig a klaszter-alapú gazdaságfejlesztés sajátosságait. Mivel a klaszter a Széchenyi-terv révén már Magyarországon is része a gazdaságpolitika eszköztárának, így a nemzetközi tapasztalatok iránti igény hazánkban is egyre erősebb. Ezért tanulmányunk végén megkíséreljük összefoglalni a klaszter-politika legfontosabb nemzetközi tapasztalatait.