Europäisches Forum Alpbach - Beszámoló

Alpbach Economic Symposium – Alpbach Financial Market Symposium
2010. augusztus 31. – 2010. szeptember 4.
Beszámoló

Kiss Gábor Dávid

Az állam és a piac kapcsolatának újraértelmezése a válság hatására az uniós szintű bankszabályozásra, mint a monetáris unió mélyítésének következő lépcsőfokára irányította rá a figyelmet. Az alpbachi (Ausztria, Tirol) Europaisches Forum közgazdasági és pénzügyi piacokkal foglalkozó szimpóziumain elhangzott előadások tükrében mind inkább nő a különbség a kétsebességes Európa fokozatai között. Bár az Eurozóna jelenlegi formája a görög és spanyol kockázati felárak alapján még a legutóbbi válság során is stabilizálóan hatott, azonban nem képes elfedni sem a fenntarthatóságot fenyegető strukturális különbségeket, sem kezelni a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások által megsokszorozott rendszerszintű kockázatokat.
Míg ugyanis a négy szabadság megteremtése megkövetelte a közös valuta bevezetését, utóbbi már a jelenleginél mélyebb együttműködést tesz szükségessé a banki és tőkepiaci felügyelet, illetve a fiskális politika szabályozása terén. Miután az Eurozóna, illetve az Unió többi része is elsősorban hitelezéssel és nem tőkepiacon keresztül finanszírozott, hangsúlyossá vált a Bázel kettes szabályozás átdolgozásának kérdése, már csak annak a többlet tőkekövetelményen és tőkeköltségen keresztül a növekedésre gyakorolt hatása miatt is. Várhatóan az év végére jön létre az uniós szintű pénzügyi felügyelet az European Banking Committee nyomán, amelynek feladata a tagországok felügyeleti szerveiből létrejövő hálózat koordinálása lesz a 369-es Draft Report, illetve az ez alapján készülő Single Rule Book alapján – amely közösségi szinten egységesíti a határon átnyúló, rendszerszintű kockázatok kezelésének módszertanát. Terták Elemér szerint mindez jól illeszkedik a Lámfalussy-folyamatba és a Lisszaboni stratégiához. Nem tűnik azonban teljes mértékben tisztázottnak a közös felügyelet és az ECB viszonya, illetve annak tisztázása, mi történik azon országok esetében, ahol nem különül el szervezetileg a jegybanktól a pénzügyi felügyelet? Hasonló ellenállásra lehet számítani egyes tagországok részéről az Eurozóna szintjén kibocsátani tervezett eurokötvény kapcsán, így homogenizálva a tagországok országkockázatát.
A résztvevők a jövőbeli növekedés és versenyképesség oldaláról közelítették meg a nemzeti költségvetések konszolidációját is – a felszólalók túlnyomórészt a kiadások lefaragását helyezték előtérbe , az adóemelés gondolata egyedül a bankadó és az ökoadó kapcsán merült fel. A növekedés szempontjából történő megközelítés alapján azonban elvethető mind a bankadó, mind a magasabb tőkekövetelmény megfogalmazásának igénye is. Banki, vállalati és elemzői oldalról egyaránt érezhető volt a nyomás, miszerint egy esetleges túlszabályozás növekedési áldozattal járna (1. ábra), miközben a válság közvetlenül nem a bankok saját tőkéjének elégtelenségéből, hanem a globális likviditás eltűnéséből fakadt. Sajátos módon a fenti okfejtés élét épp az a jegybanki és vállalati oldalról érező érv tompította, miszerint az európai (így a kelet-közép európai) hitelezési piac jelenleg a hitel iránti kereslet és nem az elégtelen kínálat miatt szűk – a vállalatok jelenleg konzervatívabb finanszírozás mellett többlet likviditás felhalmozására koncentrálnak. Miután a mostani válságot épp a túl olcsó pénznek köszönhetjük, a vállalati oldal szerint inkább használ, ha mód nyílik a egyes projektek közötti magasabb szelekcióra. Számukra az olcsó hitelek helyett inkább a stabil gazdasági környezet lenne a megfelelő, nem szeretnék, ha a bankrendszer a „növekedési fegyver lebegtetésével” kerülné el a bankadó bevezetését.

1. ábra: Jordi Gual (IESE Business School, Barcelona) dilemmája: egy erősebb szabályozás mennyiben fékezi le a jövőbeli növekedést?
Valamennyi szereplő egyetértett abban, hogy a pénzügyi innovációk legalább is a nagyvállalatok számára nélkülözhetetlenek, azonban a banki követelések értékpapírosítását az Erste bank képviselői elvetendőnek tartják – épp az adós-hitelező kapcsolat megszakadása miatt.
Az innováció és a termelékenység kérdése a hagyományos mikroökonómiai összefüggések múltbéli felborulása miatt vált hangsúlyossá. Míg a kilencvenes években megjelent a foglalkoztatottság bővülése nélküli GDP növekedés, addig Németország esetében a termelékenység javulása nem hagyott érdemi nyomot a GDP változásán. Eközben az EU2020 programja a gazdasági növekedést szeretné függetleníteni a természeti erőforrások felhasználásának ütemétől.
Kelet-közép Európa esetében is hangsúlyt kapott az a tapasztalat, miszerint a válság hatására még hangsúlyosabbá váltak az egyes tagországok közötti különbségek. A felszólaló elemzők és a régióban tevékenykedő banki vezetők szerint továbbra is van tér a gazdaságok növekedése előtt, amelyek exportja a válság hatására sem zsugorodott érdemben. A gyógyszeripar és az IT szolgáltatások gazdasági ciklustól függetlenül jól szerepelnek, a gépgyártás helyzete pedig továbbra is stabil. Magyarország, Románia és Bulgária külső eladósodottsága jelent problémát (ezekben az országokban közép távon csak az export lehet növekedési faktor, a belső fogyasztás nem), míg Szlovákia és Szlovénia esetében az Euro-övezet konszolidációja eredményez többlet államadósságot.
A jelen lévő cseh (Miroslav Singer, jegybanki kormányzó) és lengyel (Pawel Swieboda, demosEuropa) felszólalók jelezték, hogy emiatt sem szándékoznak egyelőre bevezetni a közös valutát – az Eurozóna strukturális problémáiért nem kárpótolná őket az árfolyam ingadozás kockázatától történő mentesülés. Az elemzők a régió kapcsán felhívják a figyelmet a fizetési mérlegek hiánya mellett az FDI-ból finanszírozott, külföldi bázisú nagyvállalatok túlsúlyára (Nenad Pacek, a Global Success Advisors GmbH elnöke szerint a nagyvállalatok fele külföldi, 15 százalékuk állami, és csak a maradék 35 százalék van helyi tulajdonban), ami a gyenge tőkepiaccal is társul. A banki hitelezés eme túlsúlya azonban ellenállóbbá tette a régiót a válsággal szemben, miközben a bankok szolvencia-mutatói jobbak maradtak a nyugat-európai társakénál. Bár banki oldalról nem érkezett érdemi ellenvetés a bankadó bevezetése ellen, Hervert Stepic, a Raiffeisen International Bank-Holding AG vezérigazgatója és Federico Ghizzoni a UniCredit Group kelet-közép európai műveletekért felelős vezetője egyaránt a tőke szabad áramlásának megsértéseként értelmezték a válság napjaiban azokat a régiós kormányzati telefonhívásokat, amelyben azok az (anyavállalat, vagy más leányvállalatok irányába történő) tőkeexport leállítását követelték. A régió versenyelőnyének a felszólalók továbbra is a képzett munkaerőt, az Orosz- és Törökországból hiányolt vállalkozói szellemet tartják kiemelkedőnek. Magyarország esetében még külön hangsúlyt kapott a munkaerő innovativitása, míg problémát a középvezetői réteg szűk volta jelent.
A résztvevők egyetértettek Josef Pröll, osztrák pénzügyminiszter azon állításával, miszerint a válság meglehetősen rosszkor, átalakulások és reformok közepette érte Európát – ami legalább ennyire igaz Kelet-közép Európára is Cséfalvay Zoltán, a magyar nemzetgazdasági minisztérium államtitkára szerint. A konferencián elhangzottak alapján azonban még nem körvonalazódtak egyértelműen az Európai Unió és régiónk kapott kihívásokra adott válaszai.

A konferencia-részvételt Farkas Beáta, Kiss Gábor Dávid és Kovács György számára TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005 projekt támogatta.