A licenciaszerződések megkötésével kapcsolatos általános kérdéseket a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény, valamint háttérjogszabályként a Polgári Törvénykönyv szabályozza. Tekintettel arra, hogy ezen jogszabályok többnyire diszpozitív rendelkezéseket tartalmaznak, így a részletek kimunkálása a joggyakorlatra marad. A licenciaszerződés megkötésekor különös figyelmet kell fordítani többen között a licencia tartalmának, területi és időbeli hatályának meghatározására, valamint a licenciaadó és a licenciavevő jogai és kötelezettségei rögzítésére. Fontos kiemelni, hogy a licenciaszerződésekben a szellemi tulajdonjogok tekintetében a jogszavatosságot álláspontunk szerint nem lehet objektív körülménynek tekinteni, hanem össze kell kapcsolni a jóhiszeműség és az elvárható gondosság fogalmaival. Általában elmondható, hogy a licenciaszerződések számos kikötése versenykorlátozó, illetve erőfölényes helyzetet alakít ki vagy tesz tartóssá, amelynek tilalmát kimondja mind a hazai, mind pedig a közösségi jogalkotás is. Ami a versenykorlátozó magatartást illeti, ezen konfliktus jogi feloldásának egyik alapformája a versenykorlátozó magatartások meghatározott körének jogszabály útján történő csoportos mentesítése. Erre irányul a Bizottság legutóbbi 772/2004/EK rendelete a Római Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról.
A teljes cikk pdf formátumban.
Diplomaosztó ,Európai Unió ,SZTE ,Szegedi Tudományegyetem ,felsőoktatás ,infláció ,klaszter ,kommunikáció ,konvergencia ,közszféra ,liberalizáció ,marketing ,munkanélküliség ,regionális gazdaságfejlesztés ,regionális politika ,regionális versenyképesség ,szervezeti kultúra ,területfejlesztés ,versenyképesség ,versenyszabályozás ,