A versenyképesség mind mikro-, mind makroszinten, azaz a vállalatok, iparágak, régiók és nemzetek feletti régiók szintjén azt jelenti, hogy az áruk, szolgáltatások értékesítésével, adás-vételével tartósan jövedelmet és nyereséget realizálok, mellyel a gazdasági jólét gyarapszik és nő a foglalkoztatottság.

 

Egy nemzetgazdaság versenyképességének mutatói, pl. a piaci részarány nagysága és időbeni változása, a cserearány alakulás, az egy főre jutó GDP, az ár- és bérszínvonal, annak időbeni változása, a változás üteme. Ezek nemzetközi összehasonlítása jelzi az adott gazdaságnak a nemzetek versenyképességi rangsorában elfoglalt helyét, időbeni változása pedig a versenyképességi pozíció javulását, vagy rosszabbodását.

 

Adott nemzetgazdaságon belül a régiók versenyképességének mérése, összehasonlítása, rangsorolása ugyanilyen módszerekkel és mutatókkal valósítható meg. Így a Dél-Alföld és pl. Közép-Magyarország versenyképességi mutatóinak összevetéséből kitűnik, hogy a GDP-termelőképességében meglévő különbség 90%-a a foglalkoztatottak eltérő jövedelemtermelő (bér, profit) képességéből adódik, csupán 10%-a az ágazati szerkezet eltéréséből. A különbség jelentős csökkentése, esetleg megszüntetése alapvetően megváltozott mezőgazdasági politika mellett és a helyi termál-gyógyvíz vagyonra alapozott gyógyturizmus, illetve az ehhez szükségszerűen kapcsolódó ipari tevékenység figyelembe vételével is csak hosszú távon, 30-35 év alatt képzelhető el.