Az Európai Unió a szolgáltatáspiac liberalizációjával, valamint a szolgáltatási irányelv elfogadásán keresztül azt a célt fejezte ki, hogy annyi év után lehetőség szerint mindenki - vállalkozások és fogyasztók - számára egyaránt tapasztalható közelségbe hozza a szolgáltatások belső piacának tényleges létrejöttét. A valóban működő egységes szolgáltatási piac pedig csak egy újabb lökést adna a Lisszaboni Stratégiában újra és újra kifejezett Európai Unión belüli versenynek, illetve az esszenciális uniós versenyképességnek. Jelen tanulmánnyal célunk, hogy a korlátozott lehetőségeinkhez mérten megvizsgáljuk mi is történt/történhet a liberalizáció jegyében mind a szabályozásban, mind pedig a gyakorlatban a szolgáltatási szektor egy speciális jellemzőkkel bíró ágazatában, az energiapiacon.

 

Nem célunk és nem is tisztünk a címben szereplő kérdést teljes körűen megválaszolni. Ezt inkább szeretnénk meghagyni "költői" vagy ami egy tudományos jellegű munkához jobban illik, elgondolkodtató kérdésnek. Szeretnénk azonban az alábbi kérdésekre választ, vagy legalább választási lehetőséget adni, illetve az olvasót elgondolkodtatni: Mi áll a szabályozás középpontjában, a fogyasztók és/vagy a verseny, az európai társadalmi modell és/vagy az egységesebb belső piac? Lehet-e, milyen várható következményekkel és vajon ezek tükrében érdemes-e bármi áron liberalizálni a közszolgáltatások piacait?