Egy nyugdíjrendszer kialakítása során hosszú távra kell tervezni, hiszen a 2040-ben nyugdíjassá váló korosztály tagjai ma már dolgoznak. Így a nyugdíjbiztosítás stabilitása kiemelt jelentőségű. Ezzel szemben a magyarországi nyugdíjrendszer ezen korosztály élete során eddig három reformot ért meg. Az 1975-ös reform által kialakított mechanizmust a rendszerváltás társadalmi és gazdasági átalakulásai sodorták válságba, ezért 1991-ben az Országgyűlés a nyugdíjrendszer reformja mellett döntött. Bár a reform ténylegesen csak 1997-ben valósult meg, de a kialakult helyzet azonnali beavatkozást kívánt, aminek eredményeként 1992-ben jelentősen módosították a nyugdíjakra vonatkozó jogszabályokat. Így azok például, akik 1974-ben álltak munkába, 1997-ben még csak pályájuk felénél tartottak, de már a negyedik nyugdíjrendszer szabályaival kellett megismerkedniük.

 

Dolgozatunkban a két utolsó, egymást mindössze 6 évvel követő reformhoz vezető folyamatokat és a reformok hatását vizsgáljuk meg a nyugdíjrendszer és ezen keresztül a nyugdíjasok helyzetére. A dolgozat első részében a nyugdíjrendszer egészét tekintjük át annak finanszírozhatóságán keresztül. Ezen belül kitérünk a '90-es évek elejének válságát eredményező folyamatokra, különös tekintettel a nyugdíjasok helyzetének alakulására. A tanulmány második részében az 1997-es reform néhány elemét ismertetjük.