Az öreg kontinens az egy főre jutó GDP szintjében az elmúlt években több, mint 25 százalékkal elmaradt az USA GDP szintje mögött. Európa nyugati fele lényegesen lassabban fejlődik, mint az USA, s messze Kína mögött marad a növekedési ütem tekintetében. Ha az okokat keressük látható, hogy az európai jóléti államok magas újraelosztási szintje komoly terhet ró az üzleti szférára, ami rontja a versenyképességet. A megszorítási kísérletek - érthetően - politikai nehézségeket okoznak.
Hosszabb távon bizonyos, hogy a nemzetközi környezetben változások várhatóak. Az USA olyan költségvetési eladósodási pályán van, amelyet maga Greenspan, a volt FED-elnök is fenntarthatatlannak nevezett. Ok: maga USA is elöregszik. Várhatóan ott is növekedni fognak - az egyébként ma még nemzetközi összehasonlításban relatíve alacsony - szociális járulékterhek. A költségvetési deficit az USA-ban egyelőre nem operatív gond, mert Kína hatalmas devizatartalékait amerikai államkötvényekbe fekteti, s így finanszírozza a hiányt.
A kínai csodált növekedésnek is lesznek hosszabb távon korlátai. Mindenek előtt a környezetszennyezés okozta problémák fognak hatalmas pénzekbe kerülni. Az sem lesz fenntartható, hogy a piaci fejlődéssel párhuzamosan nem alakult ki az intézményes társadalombiztosítás, s Kína is rendkívül gyorsan elöregszik. Ez szükségessé teheti a devizatartalékok felélését a közösségi fogyasztás céljaira, ami kihathat az USA finanszírozási helyzetére is.
Mindebből fakadóan a nemzetközi pénzügyi rendszer s a fejlett illetve gyorsan fejlődő ázsiai országokban tapasztalható elöregedési folyamat figyelemmel kísérése kulcsfontosságú lesz a világ és Európa jövőjét tekintve.